Eszme

Merj nagyot álmodni!

Kevesebb időt töltök magammal, időhiányban szenvedek. Sok időre lenne szükségem hogy átgondoljam mindazt ami eddig aktuális volt. Mindez belülről nyomaszt és nem tudok mit tenni ellene. Rájöttem, hogy hiányzik egy olyan ember az életemből aki mindenre választ tudna adni amire én soha nem jönnék rá. Aki mosolyával begyógyítaná többéves sebeimet. Akivel lehetnék amikor mindenki felhúz. Mostanában vannak körülöttem olyan emberek akiket nem szeretek, de eltűröm őket. Viszont gyűlölöm azokat a perceket amikor olyan gyerekes hülyeségekkel feszítgetik idegeim padlóját. De nem menekülhetek el sajnos. Hihetetlenül várom már a kellemes nyári perceket órákat napokat amiket barátaimmal tölthetek. Remélhetőleg az emlegetett személy is megjelenik majd. Vannak álmaim és sorra valósítom meg őket. Kisebb nagyobb sikerrel ez sikerül is.

Gyors gondolat

Hihetetlen, hogy újra írok. Nem tudom, mit írhatnék ugyan de ennek ellenére írok. Egy partner még mindig hiányzik az életemből de ezt nem merem bevallani magamnak. Félek tőle, hogy ha bevallom mi is az ami a szívemet nyomja, önmarcangolásba kezdek és az most nagyon nem hiányzik.

Elolvasom »

Hiányérzet

Ma hiányérzetem volt. Először a szerelem hiányára gondoltam, de nem nem az. azután a barátaimmal való beszélgetés hiányára, de nem ez sem volt. Gondoltam sok dologra, az öröm hiányára a biztonság hiányára de nem egyik sem...

Délután segíthettem egy barátomnak, és a hiányérzet elmúlt. Mindösze a segítés hiányát éreztem. Hiányzott, hogy segítsek valakin, hiányzott, hogy önzetlenül elmondjam, hogy mi a helyzet. Ez hiányzott... most már minden rendben.

Amíg oda érsz ahol most vagy...

Bárhová is sodor az élet, sose feledd, hogy honnan indultál. Ne feledd, hogy mi mindenen mentél keresztül addig, amíg oda értél ahol most vagy. A múlt egy olyan dolog, amit nem szabad feledni. S múltunkkal együtt hibáink is ilyen dolgok, soha nem szabad elfelejteni őket.

Ha visszagondolunk arra, milyen volt meglátni a napvilágot, és hogy azóta mi minden történt. Kis korunkban mindenből a szépet kapjuk. Szüleink gondoskodnak róla, hogy messze elkerüljük a rosszat. És amint belépünk az úgy nevezett "pubertás" korba felfedezzük, hogy nem csak a szépből és jóból áll a világ. Ezért is zárkózik sok fiatal magába, nem akarja elfogadni mindezt, és próbál küzdeni ellene, de hiába. Van aki gyorsabban el tudja fogadni de előbb utóbb mindenkinek el kell. Egész kiskorunkban azért küzdöttek szüleink, hogy a jót sikerüljön belénk itatni, és ez szerint élni. És hirtelen beledobnak minket egy olyan világba, ahol szinte senkit nem érdekel, hogy ki is vagy TE, senkit nem érdekel hogy TÉGED hogyan neveltek fel... És azért nem érdekel szinte senkit, mert egyszerűen nincs rá idejük hogy érdekelhesse őket. A társadalmunkban az emberek többsége mindössze a másnapért küzd, azért, hogy megélje a holnapot. Ebből gondolhatjuk, hogy magasról tesz arra hogy kik is vagyunk MI valójában.

Előbb említettem hogy szinte senkit nem érdekel, hogy kik is vagyunk... Hogy miért mondtam azt, hogy szinte??? Mert igenis vannak olyan emberek, akiket őszintén érdekel hogy mi van a másikkal. Akik törődnek társaikkal és nem hagyják őket cserben. Ezeket az embereket más néven BARÁTOKNAK nevezzük. Rájuk mindig szükég van. A barátságot és a segítséget viszont viszonozni kell. És nem szabad kötelességből viszonozni, ezt szívből kell. Őszintén kell segítenünk mindig. Mert ők is ugyanezt teszik, csak ez nekünk lehet, hogy nem tűnt fel a gyorsan pörgő életünk miatt. Vegyétek már észre hogy FONTOSAK VAGYTOK MÁSOKNAK!

Mindig van miért harcolni !

A szeretethiányom kezd enyhülni. Kezdem azt érezni, hogy elég ember áll mögöttem. Kezdem azt érezni, hogy vannak akik tényleg szeretnek, és nemcsak előttem mondják ezt. Kezd megjönni a kedvem az élethez. Kezd fellendülni az énem. Nem fogok megváltozni, csak pozitívabb leszem. Kezd igazi egyéniségem lenni. Megerősödtem lelkileg.

Az elmúlt 1-2 év olyan dolgokat mutatott, amelyekre álmomban sem gondoltam volna. Voltak jók is, de túlnyomó részt rosszak. Nem bánom, hogy kaptam rosszat, én abból tanultam. volt amikor hatalmasat estem és csak egyetlen 1 ember volt ott és segített, hogy újra felálljak. Ma már nem így van. Most már van kihez fordulni, jó érzés hogy nem csak egy ember állna meg és próbálna segíteni.

Eddig mindenkin próbáltam segíteni aki egy kicsit is közelebb engedett magához. Ez most sem változott... Próbálok minél több emberen segíteni, mert tudom, hogy nekem is jól esne.

Most először érzem, hogy van erőm folytatni, van erőm csinálni. Nem adom fel végig viszek mindent amit végig kell. És Nagyon szeretném ha TI is erőt és lelkesedést merítenétek belőlem, és így vágnátok bele új kalandokba és kihívásokba. Nem szabad feladni, minél többször estél el annál inkább folytatnod kell.

 

Az üzenet : KITARTÁS, MERT MINDIG VAN MIÉRT HARCOLNI !!!

Kontrollvesztés

Póker parti volt ha jól emlékszem. Fényes nappal. arra még emlékszem, hogy az egész nagyon jól indult, vidámság meg minden. De valahogy a végén már minden forgott. Vannak halvány emlékeim arról hogy táncoltam is... Amikor már nem tudtam megállítani semmit, minden rohangált előttem és nem tudtam merre van előre és merre van hátra akkor már tudtam hogy valami baj van.

Nem egészen jó ez. Kontrollvesztés maximálisan. Nem vagyok rá büszke... Lehet nem kellett volna, de most már késő ezen agyalni. Tanultam belőle. A sok forgás után sikerült terítenem is.... szó szerint. Nem volt szemetgyönyörködtető látvány. Nem is szeretném részletezni. Mindösze közölni szeretném hogy soha ne igyatok annyit, hogy ne tudjátok, hogy merre van az arra. 

Ha isztok is mindössze a jókedvért a hangulatért tegyétek, és elég a kevés is... 

A hazafelé út biciklivel, háát elég érdekes volt. ami azt illeti semmi nem volt egyenes. szerencsére éppségben hazaértem és sikerült vízszintbe kerülnöm az ágyban. De ott sem állt meg semmi minden forgott össze vissza. A beszédkésségem valahol 0 és 1 között mozoghatott. 

Szóval az üzenet: SOHA NE IGYATOK ENNYIT !

A beautiful day!

Legyen egy szép napod. Legyen egy olyan nap, ami gond nélkül eltelik. Egyszerűen nem azt kell keresni, hogy miért örüljek, hanem csak egyszerűen örülni kell. Ha mindig csak azt mondogatod magadban: "úgyis történni fog valami amitől nem lesz jó ez a nap" akkor biztosan meg is történik az a bizonyos valami. De nem így kell hozzá állni.

Minden napnak meg kell adnunk az esélyt, hogy életünk legboldogabb napja legyen ! És mindig akkor jövünk rá, hogy milyen jó nap is volt ez, mikor már véget ér. Tehát lehet éppen most is egy jó napunk van és még nem is tudunk róla. Lássatok egy picit optimistább szemmel, ne keressétek már mindenben a rosszat. Keressétek inkább mindenben a jót és szépet és máris jobb lesz közérzetetek.

Fuss és ne nézz vissza!

Volt már olyan érzésed, hogy elrohannál minden elől? Csak futnál és nem állnál meg. Mindent magadmögött hagynál és sosem néznél vissza. A gondokat elfelejtenéd és csak az arcodba csapódó hűs szellőre koncentrálnál. Nem gondolnál arra, hogy mi lesz holnap. Nem érdekelne semmi... nem érdekelne, hogy honnan indultál és az sem, hogy hová tartasz...

Ha blegondolunk életünknek is ilyennek kéne lenni... Persze nem futhatunk örökké. Meg kell álnunk pihenni és mialatt pihenünk megszeretnek és nehéz továbbindulni nehéz feladni a régit és tovább futni az újért. Ha ezt a fajta életformát próbáljukmeg élni egyet tudatosítsunk magunkban. Az űtnak egyszer vége lesz és ha megfordulunk látni fogjuk az egész életünket az egész utat és az út végén a lenyugvó napot is látni fogjuk.